EFOTT. Egy név, ami sokaknak a gólyatábor utáni első „igazi” fesztiválélményt jelenti. Másoknak pedig a nyarak sorozata, amikor mindig megfogadták, hogy „idén kicsit visszafogom magam” – aztán mégsem sikerült. De valójában nem is baj. Az EFOTT nem az önmegtartóztatásról szól. Hanem a túllendülésről, a szabadságról, a mindent-itt-hagyni érzésről. Egy hatalmas, napokig tartó közösségi élményről, ahol a zene, az éjszaka, és a Velencei-tó partja összeolvad egy emlékké.
Szerkesztőségünk számára az EFOTT minden évben egy külön megálló. Nem a zene miatt megyünk – bár abból sincs hiány. És nem is feltétlen a programok miatt – bár napközben workshopok, sportversenyek, beszélgetések, vízparti jóga és civil kiállítók színesítik a terepet. Az EFOTT valódi lényege közösségi. Ez az a hely, ahol mindenki egy kicsit engedékenyebb. A saját határaival is.
A hangulat? Hasonlít egy óriás gólyatáborra – csak itt senki nem fog rászólni, hogy túl hangosan énekled a refrént hajnali négykor. Egyik este a tóparton sörözöl régi barátokkal, másnap egy spontán sátorbuliban találod magad vadidegenekkel, akik két óra múlva már rég nem lesznek azok. Az EFOTT-ban van valami tisztán ösztönös: semmi nem túl komoly, semmi nem végleges, de minden nagyon is valóságos.
A zenei lineup évről évre a magyar mainstream színe-javát hozza – Halott Pénz, ByeAlex, Krúbi, Beton.Hofi, Follow the Flow, Punnany Massif, és a lista még folytatódhatna. Mindenki tudja a szövegeket, mindenki együtt mozog – az EFOTT-nak van egy saját üteme, ami este héttől hajnali ötig kitart, és ha egyszer ráhangolódsz, lehetetlen nem sodródni vele. És igen, a szervezők egyre több nemzetközi fellépőt is hoznak, de ez itt mindig a magyar zenéről szólt elsősorban. Arról, amit együtt értünk, együtt érzünk, és együtt kiabálunk a színpad felé.
Külön említést érdemel a helyszín: Velencei-tó, ami a fővárostól egy karnyújtásra van, mégis elég messze ahhoz, hogy elfelejtsd, milyen volt a reggeli villamos. Napközben strand, pancsolás, vízibicikli, fagyi, vagy csak lazulás az árnyékban. És ha este kicsit fáradtabb vagy, a tó menti naplemente pont olyan, hogy újraindítja a lemerült belső aksit.
Az EFOTT a fesztivál, ahol az emberek nem másoknak akarnak tetszeni – hanem egymásnak örülnek. Nincs túl sok trend, túl sok póz, túl sok megfelelési kényszer. Itt mindenki tudja, hogy valójában nem a line-up számít – hanem az, akivel táncolsz rá. A közös élmények, a kimondatlan pillanatok, a nyár szaga a hajadban.
És bár minden évben elmondjuk, hogy „idén már kinőttük”, valahogy mégis ott vagyunk. Mert az EFOTT nem korosztály, hanem állapot. Egy emlékké váló fáradtság, egy elmosódott hajnal, egy kedves tekintet egy sörsátorban. Egy vágy, hogy újra ott legyél, még ha csak egy napra is. Mert ott mindenki ott van, aki számít.
