Bánk. Egy apró település a Cserhát lankái között, ahol év közben alig néhány száz ember él, nyaranta viszont ezrek keresik fel, hogy megtapasztalják azt, amit máshol talán már alig lehet: a valódi közösségi élményt. És persze a zenét, a performanszokat, a társadalmi érzékenységet – mindazt, amiért a Bánkitó Fesztivál már rég nemcsak egy alternatív rendezvény, hanem intézmény lett.
Szerkesztőségként, akik évről évre próbáljuk megragadni Budapest (és környéke) éjszakai életének lüktetését, a Bánkitó mindig egy szívdobbanásnyi szünet. Egy hely, ahol kiszállsz a városból – de közben mégis benne maradsz a legfontosabb beszélgetésekben. Itt nemcsak azt kérdezik, mit hallgatsz, hanem azt is: mit gondolsz. A Bánkitó nemcsak zenét ad, hanem teret is – a reflexióra, az új kapcsolatokra, a kreativitásra.
Igen, itt van tópart, függőágy és sörpad. De van társadalmi ügyekre fókuszáló előadássorozat, kortárs tánc az erdőszélen, kisbuszba szerelt mozi, falu alatti bunkerben rendezett kiállítás. Mert a Bánkitóban nem az a különleges, hogy sokféle dolgot kínál, hanem hogy ezt természetesen teszi. Nincs erőltetett koncepció – csak kíváncsiság. A szervezők részéről is, és a résztvevők részéről is.
A zenei program pedig: mindig izgalmas. Itt nem a tömegvonzó headlinerek az elsők (bár az utóbbi években már azok is megjelennek), hanem a felfedezés öröme. Magyar és nemzetközi fellépők, akiket talán épp itt hallasz először – és utána már nem tudsz nem figyelni rájuk. A zenei színpadok elférnek a fák alatt, a falu főterén vagy épp a vízpart mellett – mindenhol közel vagy a zenéhez, és közben sosem veszíted el a természet közelségét.
És persze van valami nagyon intim ebben az egészben. Talán mert kis helyszín, talán mert mindenki kicsit lelassul, de itt tényleg meg lehet találni egymást – rég nem látott barátokat, új beszélgetőpartnereket, vagy csak önmagad egy csendesebb, figyelmesebb verzióját.
Szóval a Bánkitó nem a szökés a valóság elől – hanem a visszatérés valami fontoshoz. Hogy miért szeretünk együtt lenni, alkotni, zenét hallgatni, gondolkodni. És hogy miért hisszük el újra és újra, hogy egy jobb világ nem csak illúzió – hanem akár egy kis tó partján, egy hosszú hétvége alatt is körvonalazódhat.
